1. Fejezet
Újra itthon
Ez a nap is elérkezett meghoztam az első fejezetet, és remélem tetszeni fog nektek :) Ha tetszett maradjatok velünk, és osszátok meg a blogot, ha nem tetszett... is :D Na puszi manócskáim ♥
Aria♥
*Ruby szemszöge*
Sziasztok! Ruby Palmer vagyok. Pont egy hete töltöttem be a 17-et, és anya megengedte, hogy visszaköltözzek a puccos Franciaországból a tesómhoz, Brendonhoz. Alig várom, hogy láthassam a legeslegjobb barátnőimet, Am-et, Frankyt és Be-t, de a legjobban arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólnak az ajándékomhoz. Fél éve költöztünk el, mert anya kapott egy jobb állást. Azt hiszem az utóbbi hónapban javultam. Csak kétszer próbáltam elszökni otthonról. Vagy háromszor. Végre odaértünk Londonba. A reptéren már várt Brendon.
- Szia Ruby! - ölelt meg Brendon. Én visszaöleltem.
-Szia! Hiányoztam?
-Tudod más ilyenkor azt mondja, hogy hiányoztál, nem pedig, hogy hiányoztam? - magyarázott. Én csak értelmes fejjel néztem, hogy semmit se változott.
-Szóval? - nagyot sóhajtott, majd bólogatott.A kocsiban mindenről kérdezgettem.
-Jaj, de ugye nem mondtad el a lányoknak, hogy jövök?
-Hát az a helyzet, hogy de.
-Micsoda? - kiáltottam fel. Ezzel mindent elrontott.
-De... na jó. Inkább tud meg most, mint később. Az van, hogy...
-Brendon, mond már!
-Nem érdekled őket na! Tessék kimondtam! - leesett az állam. Nem érdeklem őket?! - Találtak másik barátnőt.
-Lehetetlen! Most csak szívatsz! És csak mondom, hogy nem vicces! - löktem meg a karját. És amikor megéreztem milyen kemény, nyomkodni kezdtem. - Hey, te gyúrsz? Na, mi van van csajod? - kacsintottam rá, majd nevetve lerázta a kezem magáról. Nagyon gyorsan hazaértünk, és az utcán már láttam is őket.
-Odanézzetek... Ruby Palmer. Mit keres itt? - mondta beképzelten Amy. Én én, mint aki meg se hallotta mentem hozzájuk, és köszöntem.
-Sziasztok! - mosolyogtam.
-Oh, nahát, ki jött haza? Csak nem Palmo? - mosolyogtak gúnyosan.
-Mi a bajotok?
-Elmentél, és találtunk mást.
-Mást? Eldobom az agyam! Mi van az elválaszthatatlan barátnőkkel?
-Megvannak, csak nem veled. - hallottam egy hangot a hátam mögül. Megfordultam.
-Lindsey?
-Na, mi van? - jött közelebb és a vállamat rángatta - kisasszony, ébredjen fel! - Hirtelen visszatértem a valóságba. Jaj, de jó!
-Mi történt?
-Leszállunk . -mosolygott rám a nő.
-Köszönöm.
-- Haza fele vezető úton --
-Nagyon hiányzol a lányoknak is. - mondta Brendon.
-Tényleg? Jaj, de jó! Olyan rosszat álmodtam! Huh.... Nem is kérdezed meg mit álmodtam?
-Mit álmodtál?
-Jaj, ne is kérdezd, nem akarok rá emlékezni. Segítesz bepakolni? Most mit nevetsz? - löktem oldalba.
- Semmin. Majd dolgoznod is kell ám.
-Okay. Hol?

- A teenager café-ban, ahol én is.
-Juuj, ott szoktak este énekelni!
-Igen, mi van talán te is akarsz?- nevetett - Tudtommal szar hangod van.
- Hey! Fél év sok idő!
- Igen, és mi Palmerok vagyunk.
- Van rá esély, hogy más apától vagyok mint te? - nevettem.
-Nincs! Menj rendezkedj be, majd a többi cuccot felviszem. - adott egy puszit a homlokomra, és bement a konyhába. De jó! Londonba vagyok.